A nagy műhold-konstellációk csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását vizsgálta az ESO

A nagy műhold-konstellációk csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását vizsgálta az Európai Déli Obszervatórium (ESO).

Belépés a chatbe

A szakemberek a SpaceX, az Amazon, a OneWeb és más cégek által fejlesztés alatt álló 18 műhold-konstellációt vizsgáltak, amelyek összesen 26 ezer műholdat fognak majd össze. Eredményeiket az Astronomy & Astrophysics című szaklapban mutatják be.

A kutatók arra jutottak, hogy a nagy teleszkópokat, mint az ESO Nagyon Nagy Teleszkópját (VLT) és a jövőbeli Extrém Nagy Teleszkópját “mérsékelten fogják érinteni” a fejlesztés alatt álló konstellációk – olvasható az ESO közleményében.

A legnagyobb befolyással a széles látószögű kutatásokra lesznek a műholdak, ezen belül is elsősorban azokra, amelyeket nagy teleszkópokkal végeznek.

Profi és amatőr csillagászok is aggódnak amiatt, hogy a műholdak megakonstellációja miként befolyásolja az éjszakai égbolt látványát. A tanulmány szerint a konstellációk mintegy 1600 műholdja lesz az egy-egy csillagvizsgáló feletti horizonton a közepes földrajzi szélességeken, többségük az égen alacsonyan, tehát a horizonttól számítva 30 fokon belül helyezkedik el. Efölött, azaz az égboltnak azon részén, ahol a legtöbb csillagászati megfigyelés történik, minden egyes alkalommal több mint 250 műhold lesz. Míg napkeltekor és naplementekor megvilágítja őket a nap, az éjszaka közepén egyre több és több kerül a Föld árnyékába.

Az ESO becslése szerint mintegy 100 műhold elég fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a szürkület óráiban, de közülük csak tíz lehet 30 foknál magasabban. Ezek a számok fokozatosan csökkennek, amint az éjszaka egyre sötétebb lesz és a műholdak a Föld árnyékába kerülnek.

Az ESO tanulmánya egyszerűsítéseket és feltételezéseket alkalmaz a hatások felbecslésére, amelyek így kisebbek lehetnek a valóságban, mint a papíron kiszámítottak. Sokkal kifinomultabb modellezésre lesz szükség a tényleges hatások felméréséhez.

A műhold-konstellációk hatással lehetnek a rádiójelekre is, a milliméteres és szubmilliméteres megfigyelésekre, amelyeket például a ALMA, a chilei Atacama-sivatagban lévő rádiótávcső-rendszer és az Apex (Atacama Pathfinder Experiment) teleszkóp végez.

Ezeket a hatásokat ezután vizsgálják a szakértők.
– MTI –

A nagy műhold-konstellációk csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását vizsgálta az ESO
Cimke:         

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás